Cirkusz télen,nem sátorban.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el, igazi élmény.

Nem azért, mert olyan hihetetlenül vérprofi lenne az egész, hanem azért mert ebben a műanyag, műbalhéktól hangos, celebektől hemzsegő és médiumok uralta szórakoztató iparban felüdülés, hogy testközelből, igazi teljesítményt figyelve lehet kikapcsolni, valami olyasmivel találkozni, ami zárványként itt maradt az elmúlt évszázadokból, és lényegében olyan keveset változott. Mindeközben jól látható, hogy a vándorcirkusz, mint tevékenységforma kihalásra van ítélve, ha csak ki nem találnak valamit. A nézőtér kongott az ürességtől, még úgy is, hogy eleve kevés szék volt betéve. A stáb pedig már olyan apró volt, amennyire csak tudott - mindenkinek csinálnia kellett mindent (az artista táncos páros árulta a vattacukrot a szünetben, majd a második felvonásban ostoros számot mutatott be; az illuzionista és segédei a második felvonásban késdobálókká alakultak át; a bohóc pedig a bohóckodáson kívül hurcibálta a kellékeket).

Mindeközben jól látható, hogy a vándorcirkuszhoz a szíven kívül mennyi minden kell, egy olyan sátor, amit nem visz el a szél, nem ázik be, és ki is néz valahogy, hangtechnika, világítástechnika, kamionok, lakóbuszok - és az igen képzett humán erő. Nem is értem hogy a fenébe nem mennek tönkre ilyen jegyárak és gyér érdeklődés mellett. És megértem, hogy támogatja őket a Kulturális Alap, mert tényleg olyan kulturális értéket képviselnek, amit kár volna elveszíteni. Szóval, ha legközelebb erre jár egy vándorcirkusz.
Mi elmentünk és nem bántuk meg.

Mátéapuka