hétfő, április 19, 2010

A piros üveggolyó


A piros üveggolyó


A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöldbabos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy? 

 - Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki. 

- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?

- Erősödik, napról-napra erősödik.

- Az jó. Segíthetek valamiben?

- Nem uram. Csak csodálom a babot. 

- Szeretnél belőle hazavinni?  

- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.

- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?

- Csak egy üveggolyóm van.  

Tényleg? Hadd nézzem csak!

- Tessék, itt van.

Nagyon szép.

- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?

- Nem egészen... de majdnem.

- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!

- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt: „Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almáért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.”

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.

Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a ’csere’ üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz. „Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.” Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.


A történet arról szól, hogy a szavainkra nem biztos, hogy fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. 

csütörtök, április 15, 2010

Lószar

Tisztelt Pályázó!

Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával cégünket.

A beérkezett pályázatokat tanácsadóink egyeztetik Megbízóink elvárásaival, és abban az esetben, ha az Ön pályázati anyaga, szakmai tapasztalata megfelel partnercégünk igényeinek, HR Tanácsadó kollégánk hamarosan felveszi Önnel a kapcsolatot.

Önéletrajza elküldésével és/vagy a honlapunkon történő regisztrációval, önéletrajza egyúttal automatikusan bekerült adatbázisunkba, így lehetőség van rá, hogy a későbbiekben más, az Ön képzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő állásajánlattal is megkeressük Önt.

Kérjük, hogy folyamatosan kövesse figyelemmel honlapunkat ( www.gwh.hu ), ahol megtalálja a legfrissebb nyitott pozícióinkat és pályázzon azon lehetőségekre, melyek felkeltették az érdeklődését, a hatékonyabb együttműködésünk érdekében.

Adatait a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően kezeljük. Kérjük, hogy amennyiben adataiban változások történnek, vagy önéletrajzát törölni szeretné adatbázisunkból, értesítse munkatársainkat a gwh@gwh.hu e-mail címen.

Álláskereséséhez sok sikert kívánunk!

Üdvözlettel:

A Get Work Hungary Személyzeti Tanácsadó Zrt. csapata

1024 Budapest, Lövőház u. 2-6.
Tel: + 36 1 345 81 08
Fax: + 36 1 345 81 99
Web: www.gwh.hu

szerda, április 14, 2010

Hi-HI...

Megcsalt a barátnőd egy uborkával?

Persze, hogy megint szex a téma, de ezért nem feltétlenül az én szegényes fantáziám a felelős. Egy örömszerző terméknek mindig könnyebb egy vicces reklámot készíteni, talán nem csoda, hogy szemben a gépolajkencével ebben a témában több izgalmas hirdetés születik. Ezúttal a Fowin gyönyörgyűrűkhöz készült egy jópofa sorozat, amelyekben a különféle otthoni, nagy szükség esetén akár szexuális célra is igénybe vehető kellékeket tüntetik fel úgy mint konkurenciát, akivel megcsalhatja a férjét/barátját/szexpartnerét a hölgyemény. Van itt uborkás inflagranti, banános légyott és cukkínis erkélyjelenet, azaz mindaz, mi szem-szájnak ingere. Fogyasszátok szeretettel!

kedd, április 13, 2010

A mai nap legfontosabb kérdése

    "Unom már, hogy minden társaságban csak a nőkről, és a szexről lehet beszélni.Beszéljünk a zenéről! Dugtál már zongorán?