Nagyon jó

Istennel beszélget egy ember:



Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.



Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az

embernek, hogy betekintsen



A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén

egy nagy fazék, benne ízletes raguval.



Az embernek elkezdett csorogni a nyála.



Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak

voltak. Az összes éhezett.



Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a

kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.



De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a

kanalat a szájukhoz emelni.



A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.



Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.



Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.



Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt,

mint az előző szobában.



Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét

elkezdett folyni a szent ember nyála.



Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.



De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és

nevetve beszélgettek egymással.



A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!



Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség'

kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek

csak magukra gondolnak.



'a Pokol gyakran itt van a Földön.'





Felmérés szerint az emberek 93%-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak

7 %, az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.