Egyetlen Barátom apósának temetésén, huszonöt éve nem látott jó ismerősökkel találkoztam.Kedves mindig mosolygós Zsuzsa néni hatalmas bundában ott ült és nézte az utolsó megemlékezést,kedves mosollyal még mindig(szerintem nem igazán fogta fel vagy nem akarta,hogy elment).Valamit mondott a pap és mindenki felállt erre Ő is felállt és kijelentette,hogy gyere apukám vége van menjünk!Én intettem Attilának,hogy maradjon csak majd én pártfogolom kikísértem az autóhoz és beültünk beszélgetni.Szép autó a tiéd kérdezte miután tisztáztuk a helyzetet,hogy ki is vagyok én.
Attila megjött a temetés végén és Zsuzsa néni boldogan újságolta,hogy ez a fiatalember belekarolt,letegezte és elkísérte Őt nagyon kedves volt még beszélgetett is vele.Azt hiszem arra már nem emlékezett,hogy a nyolcvanas években amikor rendszeresen találkoztunk náluk Attilának valami dolga volt és az ő lakásukban arra a kis időre egyedül maradtunk.Addig addig míg nem előkerült egy üveg vodka amit sikerült legyőznünk Rajmund bátyámmal és összetegeződtünk.
Az angyali szeretet oltáránál találkozunk és én állom a sört is meg a fagyit is................................
Az a baj,hogy megöregedtünk mi is és ha néha-néha kezembe kerülnek régi fényképek alig találok olyat aki még él!
A legmegdöbbentőbb az volt amikor egy céges borospincén készült fotót találtam. Azon a képen csak olyanok voltak akik már elmentek.
Ilyenkor egy kicsit mindig az jut eszembe,hogyan tovább és miért............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése