A Nemzeti Múzeumnál népgyűlést tartottak, majd a tömeg a városházához vonult, hogy a Tanáccsal elfogadtassa a 12 pontot, amely azt meg is tett, sőt választmányt bízott meg a Helytartótanáccsal való elfogadtatással. A megyei alispán, az alpolgármester és Klauzál Gábor vezette küldöttséget a Helytartótanács alelnöke, Zichy Ferenc fogadta. Miközben az országgyűlés küldöttsége Bécsbe vitte a felirati javaslatot, a megfélemlített Helytartótanács beleegyezett a cenzúra eltörlésébe, a nemzetőrség rendfenntartási jogába, és Táncsics Mihály szabadon engedésébe. Az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette: Kossuth korábbi felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás azonnali megvalósítását is. Bécsben pedig Ferdinánd császár az országgyűlés küldöttségének megígérte, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak.
”Legyen béke, szabadság és egyetértés”, „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” jelszavaival egy nemzet harcolt a felemelkedéséért, az önállóságáért! Ez volt tehát 1848. március 15-e, s nem az, amit ma a politika a médiákon keresztül reánk zúdított, ahol csak az ünnep lényege és tartalma volt a leglényegtelenebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése