Na én csak azt nem értem,hogy kimondjuk,tudjuk beszélünk róla és semmi sem történik.
Ki a hülye ????????
Ez a cikk a Társadalmi Forradalom 1910. május 1-i számában jelent meg.
Huszadszor áll meg a munka kereke mindenütt, ahol csak él a szocializmus. De nem azért állott meg ez a kerék, hogy a munkások milliói ne dolgozzanak. Hamisság ez! Aminthogy az egyház is átvette, sôt szentté avatta a pogány népek ünnepeit és megtöltötte azokat olyan tartalommal, amilyen az ô céljainak leginkább megfelelt, éppen úgy tör tént a május elsejének megünneplésével is. A forradalmi munkásság ezen a napon azért tette le a szerszámot, hogy kiegyenesedve, magasra emelt fôvel a szemébe nézzen az elnyomó zsarnokságnak és ezzel mintegy kihívta amazt a nagy leszámolásra! De amaz ravaszabb volt. Kikerülte az egyenes harcot és maga is azt hirdette: "a munkásoknak joguk van erre az ünnepre, pihenjenek, mulassanak, szórakozzanak ezen a szent napon!..." A munkások elhitték, hogy nekik május 1-én pihenniök és mulatniok kell és elfeledkeztek arról, hogy ez volna az a nap - a többi háromszázhatvannégyen kívül - amely napon a munkásság egyedül magának dolgozik, pusztán a maga tavaszát készíti elô. ... Május elsején emelkedjetek fel a legmagasabb csúcsra, oda, ahonnan mindent láttok!... Nyissátok ki szemeteket, ne féljetek meglátni nyomorult szolgaságtok hazáját!... Ne irtózzatok attól, hogy meghalljátok a szabadság hangját: "A munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály mûve lehet!" Lássatok, halljatok mindent!... A füstös gyárakat és a pompázó nyaralókat, az éhségtifuszt és a lakomákat, a rongyot, a selymet, a jólétet, a piszkot, a sötétet és a világosság sugarait, az ágyút és a könyvet, a hazugságot és az igazságot, a népcsalást és a felvilágosítást; mindent, mindent és jôjjetek le és törjétek keresztül rabságotok düledezô falait és rohanjatok el messzire onnan, rohanjatok a Szabadság országába - Május elsején!...
Honnan ered május 1. jelentôsége? Május elsejének története megmutatja, milyen tisztán és világosan fogamzik meg egy eszme a nép lelkében és - sajnos - hogyan ferdítik azt el a politikai vezetôk és szemfényvesztôk, akik a munkásosztályból feltolakodnak. De - bármennyire elhomályosították is azt - "Május 1-nek" valódi értelme mégis újult erôvel tör most utat magának. A mai forradalmi mozgalomban Május elsejének elôször az amerikai "Munka Lovagjai"-nak küzdelmében van jelentôsége. A "Munka Lovagjai" egy a maga idején erôsen forradalmi szakszervezet volt, mely azonnal megvalósítandó céljául a munkások gazdasági felszabadulását tûzte ki a munkaadók ellen folytatott közvetlen harc által; céljai közt elsô helyen állott a nyolc órai munkanap kivívása. Kezdetben ez a küzdelem nyílt forradalmi harc volt. Ezek a harcok - melyeket késôbb az akkor még szintén forradalmi "Amerikai Munkásszövetség" is teljes erejével támogatott, - csak megelôzôi voltak annak az óriási küzdelemnek, mely 1886. május 1-én tört ki Északamerika több nagy városában, különösen Chicagóban a munkások ezen a napon lerakták a szerszámot és kimondták az általános sztrájkot a 8 órai munkanapért. A munkások már egy évvel elôbb elhatározták volt, hogy 1886 május 1-én az Egyesült µllamok egész szervezett munkássága sztrájkba lépjen ezért a követelésért. Ez az elsô öntudatos általános sztrájk, melyet a nép a kizsákmányoló kapitalisták ellen vívott. Egész Amerikában hatalmas forradalmi tüntetéseket rendeztek és a harc - melynek semmi köze sem volt a munkásság politikai, parlamenti vagy választójogi érvényesüléséhez - gyôzelemmel végzôdött; kétszázezernél több munkás elérte azt, amiért sztrájkolt: a nyolc órai munkanapot. De minden nagy ügynek megvannak a maga vértanúi. Az amerikai kapitalizmust felbôszítette az elôretörô forradalmi mozgalom, mely a kizsákmányolást gyökerében támadta meg. Hogy megbosszulja magát, vérét vette a munkásság szabadságharca és a 8 órai munkanapért folyó küzdelem öt legnemesebb elôharcosának: Spies, Parsons, Engels, Fischer, Ling anarchisták 1887. november 11-én bitófán haltak meg azon hamis vád alatt, hogy a májusi tüntetések alkalmával bombát dobtak a rendôrök közé. De a hatalmasok mindig csalódnak, ha azt hiszik, hogy a forradalom és szabadság szellemét üldözéssel és erôszakkal elfojthatják. Már a következô évben újult erôvel indult meg ismét a mozgalom a 8 órai munkanapért. 1888 decemberében az Amerikai Munkásszövetség megismételte az 1885. évi határozatot, és kijelentette, hogy az államhatalom minden ellenkezése dacára közvetlen cselekvéssel ki fogja vívni minden munkás számára a 8 órai munkanapot, és hogy ezt a harcot 1890. május 1-én általános munkabeszüntetéssel és hatalmas forradalmi tüntetéssel fogja megkezdeni. Idôközben, 1889-ben, Párisban összeült a nemzetközi szociáldemokrata kongresszus és elfogadott indítványt, mely szerint hozzájárult az Amerikai Munkásszövetség határozatához. Mivel azonban a kongresszuson a parlamentarizmus hívei voltak többségben, ezek elferdítették a május 1-i mozgalom valódi értelmét - mely a nép szenvedésébôl és áldozatkészségébôl született - és kijelentették, hogy május 1 csupán a békés tüntetés napja legyen, melynek célja, hogy kormányzó és törvényhozó hatalmakat megkérje, kegyeskedjenek a 8 órai munkanap kérdését figyelmükre méltatni és törvényes úton szabályozni.
Világos, hogy ez egyszerûen megtagadása az elvnek, elcsavarása május 1 eredeti, valódi értelmének. Ennek az elvtagadásnak gyümölcseit mindenütt észrevehetjük, ahol május elsejét ilyen törvényes, békés módon ülik meg. Mindezekben az országokban - Németország, Ausztria, Magyarország, Svájc, Anglia - május elseje nem egyéb általános vigadozás napjánál; a nap valódi értelme, a harcra és cselekvésre való elôkészülés, csaknem teljesen ismeretlen.
Csak olyan országokban, mint Francia-, Olasz-, Spanyol- és Oroszország ragaszkodtak május elsejének eredeti forradalmi jelentôségéhez, De a vereségek, amelyek a parlamenti politikai küzdelmet mindenütt érték, az utolsó években alaposan megváltoztatták a helyzetet, A munkásság mindinkább elfordul a választási komédiától és egyre hangosabban követeli az általános sztrájkot és a közvetlen antimilitarizmus alkalmazását. A munkásmozgalmak vezetôi azt hirdetik, hogy a munkások bízzák ügyeiket ôreájuk. Mi pedig azt mondjuk a munkásoknak:
Ne bízzatok senki másban, csak saját erôtökben, a saját összetartásotokban! Semmiféle vezetô nem fog rajtatok segíteni, ha magatok nem segítetek magatokon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése