szombat, december 11, 2010
hétfő, november 29, 2010
mimi
Mit jelent a hatalmi ágak szétválasztása? | |
Az államhatalom három ága: a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a végrehajtás. Az állam három legfőbb feladata a törvényhozás, a törvények rendelkezésinek végrehajtása és betartatása. A demokratikus jogállamban ez a három feladat nem egy kézben összpontosul, hanem három különböző szerv, a három hatalmi ág szervei és szervezetei közt oszlik meg. Az államnak tehát úgymond három részlege foglalkozik a hatalomgyakorlással. A társadalomra, államéletre vonatkozó legfelsőbb szintű döntések meghozatala, vagyis a törvényhozás a parlament feladata. Ezt a fajta hatalmat (a latin ex=törvény szóból) legislatívának, azaz törvényhozói hatalomnak is nevezik. A törvények, a jogszabályok megsértése esetén a károsult, a sértett (legyen az maga az állam), az arra jogosult hatóságok, a törvénykezési szervezet fórumaihoz, a bíróságokhoz fordulhat. Az államhatalomnak ez az ága (a latin jus=jog szóból eredeztetve) a judikatíva, vagyis igazságszolgáltatás (ősi magyar jogi kifejezéssel: törvénykezés) nevet viseli. A törvények és jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtása, betartása a kormány és a legkülönfélébb közigazgatási szervek, közöttük a hatóságok feladata. Ezek olyan szervek, amelyekkel hétköznapjainkban sokszor találkozunk: anyakönyvi hivatal, adóhivatal, erdészeti felügyelőség vagy a különféle rendőri szervek. Állami hivatalnokok érvényesítik mindazt, amit a törvények vagy rendeletek előírnak. Éppen ezért ezt az államhatalmi ágat (a latin execuito= végrehajtás szóból egzekutívának, azaz végrehajtó hatalomnak nevezik. A klasszikus polgári államszervezési elv szerint egymástól függetlenül kell működnie azért, hogy egyiknek se összpontosulhasson a kezében túl sok hatalom. A függetlenség egyben a kölcsönös ellenőrzést is lehetővé teszi. Azokban az országokban, ahol nincsenek független bíróságok, folyamatosan előfordul, hogy csupán a kormányétól eltérő politikai véleményt hangoztató embereket ítélnek el, akik meg sem sértették a törvényt, csupán a demokráciáért harcoltak. Az olyan demokrácia-ellenes rendszer számára, mint a diktatúra, ez természetesen felér egy bűnténnyel. A bíróságok ezen államokban nem azért vannak, hogy igazságot szolgáltassanak, hanem csak a diktatórikus hatalom meghosszabbított csápjai. Az ilyen államokat nem nevezzük jogállamnak. Magyarországon a hatalmi ágak elválasztásának első nyomai 1723-ra nyúlnak vissza, amikor is a felsőbírósági reform keretében a kerületi ítélőtáblák szintjén elválasztották a törvénykezést a közigazgatástól. A bírói hatalom teljes függetlenségének deklarálására 1869-ben került sor. A törvényhozó és végrehajtó hatalom elhatárolása 1848-ban, az április törvényekben történt meg. A szovjet államteória 1919-ben és 1949-1989 között a hatalmi ágak egységének elvét hirdette, mely a nép hatalmának egységes gyakorlására épült. 1989 rendszerváltásának politikusai ismét hitet tettek a hatalmi ágak elkülönítése mellett. |
szerda, november 17, 2010
kedd, november 16, 2010
szombat, november 13, 2010
Egy emlék a sok közül.:-((
Azzal hívott föl a Hinta, hogy írt egy kis izét, és kéne egy pár mondatos szöveg a hátlapra, de nem akarta, hogy egy barátja írja, mert az biztosan elérzelmeskedné a dolgot, azért gondolt rögtön rám. Egy ilyen õszinte felkérésre nem lehetett nemet mondani, fõleg hogy furdalt rendesen a lelkiismeret, amiért nem csörögtem föl a legutóbbi pecalistás menyhalazás elõtt. Pár perce fejeztem be a magyar börtönépítészet Bohumil Hrabaljának ezt a 45,86 flekk hosszúságú mókás írását, ami szerencsés választással a fosás motívumára épít a szó összes létezõ értelmében. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Hinta által is használt magyar nyelv legszebb szavai az anya, a szív és a fingóverseny, illetve, hogy mit mond Woody Allen az érzelmekrõl – " Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem." – egészen jól jártam, hogy egyszer sem sírtam el magam rajta, miközben fennhangon röhögtem. Kérdés, hogy egy olyan írás esetében, ami a szerzõ – aki ráadásul a barátunk, vagy annál is több – pingpongozását meséli el a végbéltükrözõ szerszámokkal és azok kezelõivel (tehát klasszikus francia párosról van szó), szóval hogy ilyen esetben számít-e bármit is az írás minõsége. Hogy itt a legnemesebb értelemben vett altesti humor és szívszorítás milyen lehengerlõen sziporkázó formában van monitorra vetve. Miközben a legnagyobb kérdések vannak terítéken, mint például hogy azt mondják: " Szeresd úgy felebarátodat, mint saját magad", de vajon ez azt jelenti, hogy ki is kell vernem neki? Szóval számít-e, hogy Hinta ilyet tudott írni két hasborotválás között? Hát hogy a túróba ne számítana. Akinek ez jut az eszébe, miközben a csõ, ami bemegy az orrán, ugyanaz, mint amelyik kijön a farkán, annak még lesznek meglepõ húzásai ebben a játszmában. Például megfogja élete elsõ márnáját, amit népiesen zsidóhalnak is neveznek, de nem azért, mert vezetõ pozícióra törne a médiában, hanem mert kedvence a maceszgombóc.
Címkék:
hinta,
hinta.hu,
hintamester.hu,
hinterland,
hogászat
1960-2010
1960-2010
2008.01.12. 11:23 Hintamester
2006 őszén, túl két –nem kispályás-műtéten, gondoltam leírom mi történt. Itt olvashatod: www.hinta.hu Aztán 2006 végére kiderül, hogy ez bizony rák. Eltelt egy év és jól vagyok. Itt elmesélem mi történt, és mi történik most. Mit tettem, milyen segítséget vettem igénybe és azt remélem, hogy, ha csak kicsit is segíthetek másoknak. Hát csapjunk bele.
Címkék:
hinta,
hintamester.hu,
juhász attila,
juhászattila
kedd, november 09, 2010
kedd, november 02, 2010
vasárnap, október 31, 2010
ELMENT
Elment barátom, inspirátorom, mentorom Hinta (Attila), a blog Hintamestere. E planétán, több mint harminc éves kapcsolat fűz hozzá. Ifjú titánként találkoztunk össze, mikor még csak próbálgattuk magunkat megtalálni a nagybetűs élet színpadán. Attila zseniális, sziporkázó elméjű, szeretni való és mérhetetlenül szeretetre vágyó, bohém ember volt.
Az előbbi igeidő, valójában téves. Ő, amerre járt-kelt, s akiknél többször megfordult, otthagyott magából mindig valamit. Valamit, ami akaratlanul belénk épült, s ott tovább él velünk. Sokan ezt nem is tudják, vagy tán nem hiszik, de felismerik majd egy-egy későbbi mondatukban, cselekedetükben. Legyen az akár műszaki, természettudományi, művészeti, netán széptevészeti, gasztronómiai, vagy horgászati ténykedés, Ő bizton ott van, s ott lesz velünk.
Férfi ember lévén, tán még magának sem vallotta be igazán, de kimondhatatlanul sóvárogta a szeretetet. Ennek érdekében képes volt hihetetlen energiákat megmozgatni, s ha úgy érezte nem járt sikerrel, az bár mélyen eltemetetten, de fájdalmas sebet ütött rajta. Ilyen azért volt egy néhány, pedig aligha akadhat a családja és baráti körében bárki is, ki ha hozzá fordult, letlégyen bármi is, ne mozdult volna azonnal, s ne tette azt, ami tőle telhető. Nagyon sokszor, még szólni sem kellett, mert már tudta, érezte, előre mit kell tennie. S mindezekért cserébe titkon csak szeretet várt, remélt. Meg is kapta, oly sokan szerették, de úgy hiszem, az számára sosem volt elég.
Jókedvű csibészsége nem ismert határokat. Bensőjéből fakadó vidámsága, magával ragadott minden baráti társaságot. Dumált, sztorizott, ugratott, s mindezt olyan, a csak is rá jellemző lebilincselő módon és modorban, hogy hatása alól nem volt menekvés. Se szeri, se száma a jópofa történeteknek, melyek – természetesen nem véletlenül – vele megestek. Számtalan kiötlője Ő maga volt.
Páratlan vitalitással, elképesztő kreativitással, tudással és ismeretanyaggal rendelkezett, mellyel sohasem kérkedett. Minden problémára, gondra – legyen az sajátja, vagy másé – villant, s rögtön volt ötlete a megoldásra, sőt több is. Úgy tűnik, most azért rajta is kifogtak, de nem. Hónapokkal ezelőtt, a betegséggel küzdve, egy beszélgetésünk alkalmával mondta: Lassan ugyan, de kitisztult előtte a kép az útról, melyen tovább kell majd haladnia, az egyáltalán nem félelmetes, s csak még keresi hozzá az „alkut” a fentiekkel, ahogy Ő fogalmazott. Megtalálta!
Napokkal ezelőtt aztán döntés született, és nem küzdött tovább, vágyott már a szabadság után. Szeretettjeitől elköszönt – még ha ők azt, nem is mindig így érezték –, és az adott pillanatban elindult az úton.
A Jó Isten vezesse lépteidet Barátom!
Címkék:
hintamester.hu,
hinterland,
juhász attila
péntek, október 29, 2010
Memento mori
„Elviszed, Uram, rendre mind az élőket, és nagy haragodban megtetézed a büntetésünket. Nem lehetünk immár együtt a halottainkkal sem. Add vissza bár a halottainkat, Istenünk, és mi helyetted is feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Mit teszel velünk, mit teszel? Az élőket messzire viszed, halottainkat ismeretlenségben tartod, hogy ezzel is növeld a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne láthassák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod szélfútta bogáncsok sorsára? Miért? És ha már így jársz el mivelünk, miért nem hagyod meg nekünk a kiáltás jogát legalább? A kiáltás hangján kellene szólnunk az elveszettekhez, Te pedig a hallgatás parancsával sújtasz bennünket. Fölibénk emelted a Nagy Romlás hótornyait, hogy alattok a suttogásunk is félelmet keltsen a szívünkben. Ne mondd, ne mondd nekünk, Uram, hogy Te is egyedül vagy, mégis be szépen hallgatsz. A te hatalmad, Uram, a hallgatás. Miért téveszted azt öszsze
a mi kényszerűségünkkel? Szelídítsd meg, Istenünk, a hótornyaidat, és add vissza nekünk a kiáltás, a segélykiáltás jogát, hogy felemelt hangon szólhassunk a mi gyermekeinkhez! Vedd el tőlünk, Uram, a hallgatás kötelességét. A némaság maga is hangosabb és vidámabb nálunknál a mi hegyeink között, ám annál sajogóbb idebent a szívben, amit nincs akihez fölemelni… Ámen.”
Isten áldjon utadon!
Címkék:
hinta,
hinta.hu,
hintamester.hu
kedd, október 26, 2010
péntek, október 08, 2010
Ilyenek az oroszlánok
Ilyenek az oroszlánok
Legjellemzőbb tulajdonságai: jó szívű, szeretetre méltó, aki mindig ügyel arra, hogy valamiben a többiek fölé kerekedjen. Általában békés és nagylelkű, de hajlamos a dühkitörésekre, amikor nem nézi, hová csap, és azokat is megbántja, akikre nem is haragszik. Királyi megjelenése tekintélyt követel, ugyanis nemcsak a külsőségekben, hanem gesztusaiban, megnyilvánulásaiban is demonstrálni akarja, hogy több, mint a környezete. Lelkesedése magával ragadja a környezetét is, sokan szívesen utánozzák. Szereti a játékot, a szórakozást, szüksége van a társaságra, a "közönségre". (Talán ezért is található oly sok Oroszlán-szülött a színészek között.) Alattomos, kicsinyes dolgokra képtelen. Ha támad, csak szemtől szemben teszi, és ezt várja el a világtól is. Versengő szelleme nemcsak a sportban nyilvánul meg, hanem az élet minden területén, így persze a szerencsejátékokban is. A legtöbb szenvedélyes kártyás, lóverseny-látogató vagy totózó Oroszlán jegyű. Alapvetően hiú, így nagyon szereti, ha dicsérik és csodálják. Ezt a csodálatot igyekszik nap mint nap kivívni magának. Gyakran fordul meg a szoláriumban, hogy a bőre napbarnított és ragyogóan szép legyen. Edzőterembe jár, hogy tökéletes alakját minél tovább megőrizhesse, és sörényszerű haját a legjobb fodrászok fésülik. Egészséges exhibicionizmusa az öltözködésében is tetten érhető. Ruhái mindig kiemelik alakját, tükrözik jó ízlését. Egész megjelenése eleganciát sugároz. Szereti az élénk színeket, a látványos kiegészítőket, a hosszú sálat, a széles karimájú kalapot és férfi létére szívesen visel ékszert, gyűrűt, nyak- és karláncot is.szombat, október 02, 2010
Készítsd el te is a saját horoszkópod
Mivel a Nap az Oroszlán jegy uralkodója, hát természetes, hogy egész lényében van valami fenséges, már gyermekkorában is. Nagyvonalú és jó szívű, imádja az életet és az embereket. Vezető személyiség, ami abból fakad, hogy tudat alatt is érzi: Oroszlánként ura a világnak. Nem szereti a hétköznapi, alantas dolgokat, s bár sosem tartozott a szorgalmas tanulók közé, élete során mégis elég magas pozíciót sikerül megszereznie. Szeret nagylábon élni., Szereti a fényűző életmódot, mindenben a maximumra törekszik akár lakberendezésről, akár karrierről, akár a gyermekei neveléséről van szó. Vonzza más emberek érdeklődését. Alighanem már gyermekkorában tudta, hogyan tartsa magát távol a tömegektől. Gyakran megesik, hogy többnek érzi magát, mint ami valójában. Ezt elsősorban azok hitetik el önnel, akik gátlástalanul hízelegnek, s így akarnak a kegyeibe férkőzni. Hiányzik természetéből az alázat, s bizony gyakran illúziókban ringatja magát. Alkatánál fogva jó természetű, s ha sikerül elkerülnie, hogy arrogáns legyen, akkor különösen szeretetre méltó tud lenni. Az otthona elegáns, ahol szívesen látja vendégül magas beosztású barátait. A családja mindig hasznát veszi jó szervező készségének, nagyvonalúságának, szerető gondoskodásának. Kedveli a sportot, a játékokat, magáért a játszásért, az erőpróbáért. Úgy véli: a győzelem fontos ugyan, de a megmérettetés a győzelemnél is fontosabb. Az Oroszlán a szerelem jegye, így érthető, hogy a szerelem fontos szerepet tölt be az életében. Szeret hódítani, és boldog, ha meg akarják hódítani. Általában ideális szerető. Tüzes, szenvedélyes, ellenállhatatlan. Saját jegyében a Nap jó hatása fokozottan érvényesül. Alaptulajdonságai: a agyvonalúság, az őszinteség, a becsület, jóindulat, kreatívitás. Meg akar felelni a külvilágnak, de elsősorban feltétlen tekintélyt vív ki magának. Büszke és méltóságteljes, nehezen viseli a kritikát. Célja az önmegvalósítás, a saját akarat hangsúlyozása. Tele van optimizmussal és bizalommal. Partnerével szemben gyengéd, de erős akarata és vezető hajlama miatt észre sem veszi, mikor válik zsarnokká. Feszült aspektusok esetén gőgös, hiú és erőszakos lehet, és túlzottan törekszik az önérvényesítésre. Hajlamos a pózolásra, és mindennél fontosabbnak tartja, hogy a világ előtt csilloghasson. Feladata, hogy a mások feletti hatalmaskodás helyett képes legyen önmagán uralkodni.
A Napjegy adja az alaptulajdonságainkat, valójában ez az égi ujjlenyomatunk. A Nap helyzete tárja fel a külvilág felé mutatott arcunkat. Ez az égitest irányítja tudatos megnyilvánulásainkat. Akinek a Napjegye és az ascendense nem azonos, annál a két jegy tulajdonságai keverednek. A Nap az akarattal, az életerővel, a lendülettel, az ambícióval és lényünk kívülről vezérelt, materiális világban megnyilvánuló részével van kapcsolatban. A Nap jelképezi a férfiasságot, a jang-energiát, az egót, vagyis a tudat „ébren lévő” oldalát uralja. Legfontosabb Nap-jellemvonások: a függetlenség, kreativitás, magabiztosság, lobbanékonyság, bátorság, optimizmus, nagylelkűség.
vasárnap, szeptember 19, 2010
Mese
Mese a Fény születéséről: Valaki valahol mondani akar valamit
WKing
Ez az ébredés más volt, mint a többi.
Érezte, látta a fényt, mely mindent átsző,
és ellenállhatatlan erővel hív valami ismeretlen boldogság felé.
Haza akarok menni – formálódtak meg benne hangtalanul a szavak.
Pedig fogalma sem volt, hogy miféle otthon után vágyakozik.
Hiszen itt ül a saját ágyában a jól ismert falak között.
Ebben a pillanatban azonban biztosan tudta, hogy az egészen más világból
hozzá érkező üzenetek valódiak és nem fantáziált.
Önnön legbensőbb lényének birodalma valóságosabbnak tűnt most számára,
mint bármi, amit akár a két kezével is megragadhatott.
Régóta botorkált már halványan kirajzolódó emlékképek között,
furcsa honvágyának eredetét keresve,
de mintha elfelejtett volna valami fontosat.
Kisgyermekkorában gyakran nem tudta, melyik világ az igazi.
Szüleinek lágy hangja átkísérte őt oda, amiről a mesék szólnak.
Volt ott sűrű erdő, aztán lágy patakok, várak,
apró szakállas emberek nagy bőrkötésű könyvekkel.
Találkozott vastagtörzsű fákkal, melyek megszólították őt, mert emberarcuk volt.
Megmutatták az utat, de ők már nem tudtak továbbmenni,
mert óriási gyökereik a földhöz kötötték őket.
A nagy réteken, ahol ezerszirmú virágok nőttek, minden virágban egy tündér lakott.
Harmatot ittak hajnalban, és ruhájukat a nap szőtte fényből.
Ott minden igaz volt, amit gondolt.
Gondolt valamit és az megjelent.
Persze voltak félelmetes dolgok is, iszapszívű sokszemű lények,
melyek a karmaikat nyújtogatták feléje,
vagy kígyók melyek pillanatok alatt óriásira nőttek el akarván nyelni őt.
Ilyenkor kétségbeesetten kezdett menekülni,
és egy pillanat múlva már édesanyja karjaiban találta magát,
abban a világban, ahol a dolgok olyan lassan változnak,
ahol a könny mindig csípi a szemet, és a kéz fáj, ha nekiütközik annak a rácsos valaminek.
Jó a megnyugvás a lágy kezek között,
a szipogás elhalkul és az altatódal ismét átlibbent a fátylon túl abba a másik világba.
A sok kaland emlékei ébrenlétei idején is elkísérték,
de valahogy sohasem emlékezett már arra, hogy miért indult el.
Valamit keresett. Valami hívta.
Az öröm és szorongás képei mögött, minden kaland mögött átszűrődött valami egészen más,
de hiába kapta fel a fejét visszafojtott lélegzettel figyelve a jelre, a lényeg elillant.
Mindig szeretett volna egy iránytűt, mely bárhonnan hazavezeti.
Haza? Vajon hol van az ő igazi otthona.
A lakás falain túl, az álmok világán túl, mégis egészen közel.
Valaki, valahol mondani akar valamit…
Jóval később, mikor már óvódba kisérték,
különbséget tudott már tenni alvás és ébrenlét között.
Ekkor már beszélt és kérdezett.
Elbeszélte, hogy kikkel találkozott ott, és azokkal milyen jó volt játszani,
távoli birodalomról beszélt, melynek kapujában oroszlánok őrködnek,
akiket nem lehet megtéveszteni,
és csak azokat engedik be, akik nem félnek tőlük, hanem szeretik őket.
Akkor viszont kitárul a kapu és egy fényhíd ereszkedik le,
melyen fehér lóra ülve, a csillagok között lehet kalandozni.
A felnőttek komoly arccal hallgatták a történeteket,
de valahogy hiányzott az őszinte érdeklődés.
Egyáltalán rá kellett jönnie, hogy a felnőttek semmit sem tudnak az igazán fontos dolgokról.
A kérdésekre pedig nem képesek válaszolni.
Csak akkor könnyebbülnek meg, amikor időjárásról, meg könyvespolcokról kérdezik őket.
Ekkor nagyon komoly arckifejezéssel kezdenek beszélni,
és utána elégedetten dőlnek hátra, unalmas újságjukkal a kezükben.
Aztán iskolába kezdett járni.
Megtanították arra, hogy nem elég annyit mondani, hogy sok vagy kevés,
hanem mindennek pontos darabszáma van.
Mindent elneveztek valaminek, mindent lerajzoltak, mindent kis fiókokba tettek,
és a tanár a dolgozatíráskor könyörtelenül rákérdezett az összes kis fiók nevére,
és számszerűen tudni akarta mi van benne, és ugyebár miért, és miért nem a másikban.
Ha véletlenül valaki összetévesztette a fiókokat, akkor rossz jegyet vitt haza az illető, és másnap nem volt lent a játszótéren, mert a papája tanította a kis fiókok nevére.
Nem csoda, hogy nemsokára alvás alatt nem a régi fehér lova várta,
a csillagok közötti kalandozásra,
hanem ott is a kis fiókokat kellett rendezgetnie.
És mindig rossz helyre tett valamit,
a szigorú arcú tanár pedig, aki egy kicsit azért más volt,
mert kitépett kis fát tartott a kezében,
mindannyiszor a kezére csapott, amikor ő hibázott.
Aztán még jobban összezavarodott minden.
Lassan kezdte elhinni a szüleinek,
hogy a valóság az, amit ő lát most,
amit megfog, amit hall, és minden más csupán fantázia, amit ki kell nőnie.
Belefáradt az ellenkezésbe,
és az egyhangúan lepergő naptárlapokkal együtt
sok minden a feledés szemetesládájába esett.
Ez az ébredés azonban más volt, mint a többi.
Születésnapja van.
Álmában állt valahol fent valamilyen hegyen,
és mintha a folytonosan ismétlődő napjait felgyorsítva látta volna.
Felkelés, mosdás, reggeli, út az iskolába, először egyenesen,
majd balra, jobbra, egyenesen,
iskola, padok, feleltetés, szünet, ebéd, hazafelé, tanulás, játék, vacsora, alvás, ébredés.
Valahol, valaki mondani akar valamit.
Ő elszörnyűködve nézi napjai unos - untalan ismétlődését,
elretten a vég nélküliségtől, melyre nincs megoldás.
A megoldás vágya halkan fel-felbukkan, de nincs válasz.
Sírva fakad a hegyen és vágyának sugarai, egyetlen pontban egyesülnek.
Óriási erőhullám szakad fel szívéből, és a fénysugarak átszakítják a szürke börtön falait.
Aranysárga fény áraszt el mindent,
majd egy ajtót lát, melyen érzi, be kell lépnie.
Minden félelem nélkül indul el az ajtó felé,
melyen - most már látja- nincs kilincs.
Megáll az ajtó előtt.
Valaki, valahol mondani akar valamit.
Mozdulatlanná merevül minden.
Kozmoszok, csillagok távoli útja függ a következő pillanattól.
- Tárulj fel előttem ajtó, mert új utakon akarok járni!
Ez az ébredés más, mint a többi.
Még sohasem tapasztalt rezgést érez a szívében, de félelemnek a nyoma sincs benne.
Valahogy ez is olyan természetes. Hát igaz minden.
Az ősrégi falióra, mely gyermekkorában valamikor megállt, most újra elindult.
Pillantása az ablakra tévedt.
Házuk mellett ott magasodott az ősrégi fa, lent a hatalmas udvaron.
Gyermekkorától fogva, különösen vonzódott a fához.
Ő óvta a házat a nagy viharoktól, hűsítő árnyat adott a rekkenő forróságban,
és gyümölcseit adakozóan ontotta mindenkinek.
Gyakran nézegette máskor is a fát, de most valahogy minden más volt.
A levelek sohasem látott színpompában verték vissza a nap sugarait.
Az óriás lombkorona ezer színben ragyogott.
Mintha minden kis részlet azért jött volna létre,
hogy gyönyörködjön benne az ember szeme.
Új és új, szebbnél szebb varázslatok tartották fogva a tekintetét.
Szinte erőszakkal kellett szemlélődését megszakítania.
Fejét oldalra fordította, s egy pillanatra sem lepődött meg,
hogy a megszokott ajtó mellett egy másikat is lát a szobája falán.
Tétovázás nélkül lép ki az új ajtón.
A ház, ahol laknak, a városka régi negyedében áll, közvetlenül a belváros mellett.
Pont ott, ahol a házakat nem újították fel,
mert az új üzletek kicsit odébb a sétáló utcában vannak.
A házuk alján van egy régi műhely, ahol egy öreg könyvkötő dolgozik.
Gyakran hallotta szüleitől, ahogy gúnyosan beszéltek az öreg mesterről,
mondván, nem életre való:
nemhogy törekedne és forgalmasabb utcában nyitna üzletet,
még azt is megválogatja, hogy milyen könyveket kössön be.
Pedig nem dolgozik senki olyan szépen mint ő.
Messzi városokból is felkeresik az öreget,
ha igazán szépen fel akarnak újítani egy-egy könyvet.
Az is előfordul, hogy fizetésül annyit kér,
hadd maradjon nála a könyv egy kis időre, amíg elolvassa.
Ez az ébredés más volt, mint a többi.
A poros műhelyablakon fény szűrődött ki.
Még sohasem történt meg vele, hogy megállt volna az ablak előtt.
Most kicsit tétovázott, és belépett a nyikorgó ajtón.
Az öreg körül szanaszét könyvek hevertek.
Némelyek satuba fogva az új ruhájukat erősítették magukra,
Mások, még szégyenkezve takargatták rongyos lapjaikat.
Gyere, tudom, ma van a születésnapod, át kell adnom neked valamit.
Már régóta vártalak, de tudtam, hogy jönni fogsz
– szólt az öreg és egy ősrégi könyvet adott a gyerek kezébe.
A pillanat felíródott valahova, ami csak a bölcsek számára olvasható.
A pillanat neve : Örök
és az örökkévalóságból jött, és mindannyiszor visszatér,
amikor egy öreg ráncos kéz a könyvet átadja a fiatal fiúnak.
A három ilyenkor egy, és a lánc záródik.
Az út az iskolába az ódon házak között vezet.
Megáll egy helyen, ahol a vakolat darabja leszakadt és a falon egy kemencét formáz.
Ami által a kép megjelent, az eredeti formázó, a vakolat,
a járdán hever egy kupacban és a hiánya által létrejött az alkotás.
Nézi a kemencét és friss kenyérillatot érez az orrában.
A nagy rétre gondol, tágas búzamezőkre,
a földre melyen élőlények tucatjai élik az életüket,
fülledt nyári éjszakákra,
melyben a pattanásig feszült világra a menydörgés és vihar hoz megváltást.
Mintha egyszerre két világban lenne.
A képzeletében kibontakozó képek legalább olyan valóságosnak tűnnek,
mint a koszos, levert vakolatú utca.
Mintha egy szőnyeg két oldalát egyszerre látná,
az egyik oldalt gyönyörű mintákkal gazdagon,
a másikat pedig mindennek a fonákjaként, szürkén, megannyi szállal átszőve.
Melyik az igazi?
– visszahangzik benne újra a kérdés, mely oly régóta kíséri,
mióta csak az eszét tudja.
Egyre határozottabban emlékszik azonban arra,
hogy valaha mindkét világot kívülről nézte.
Amikor a csend, életet lehel a képekbe,
minden kis mozzanat egy egészen más világról mesél
és az útról, mely odavezet.
Hol volt hol nem volt.
Valami eltűnt, aminek öröknek kellene lennie.
Kell lennie valaminek a szőnyeg mindkét oldalán túl,
hetedhét országon is túl.
Amiről gyerekkorában a felnőttek azt mesélték,
hogy ott csak a kurta farkú malac túr,
ott most valami hatalmas űr tátong.
Hihetetlenül hiányzik valami.
Motoszkál benne egy emlék,
melyből égető vágy és sürgetés árad, mióta csak úton van egy ismeretlen cél felé.
Valaki, valahol mondani akar valamit.
A nagy kereszteződésnél elromlott a lámpa és egy rendőr irányítja a forgalmat.
Busz fékez mellette és pillantása egy kislányéval találkozik.
A szelíd szomorú arc égszínkék gyémántjaiból a tudás fénye sugárzik.
A magányosság, a meg-nemértettség, az egyedüllét,
a hontalan vágyakozás keveredik a bölcsességgel.
A két gyerek tekintete egymásra talál a reggeli őrületben.
Feloldódnak egymásban s a belső öröm felujjong a szívükben.
Nem vagyok egyedül!
Az iskola előtt tulipánok nőnek.
Szirmaik a reggeli hűvösben összezárva, fejük lehajolva.
A délelőtt óráit átlengi a megértés szelídsége.
Délután, mikor kilép az iskola kapuján,
a tulipánok a fejüket felemelték az ég felé és szirmukat kitárták a fénynek.
Olyan volt ez mint egy dicshimnusz,
melyet a nap tiszteletére mutattak be némán és áhítattal.
Eljött a következő nap reggele, amikor minden gyerek és felnőtt
az iskolába és a munkahelyére készülődik.
Elégetett pirítós szagára ébredt fel.
A megszokott ajtó sürgetően nézett rá!
Mellette tegnap minthogyha lett volna egy másik ajtó is,
fut át az agyán miközben öltözködött.
Ma dolgozatot fogunk írni az első órában, kicsit előbb oda akarok érni.
Az ’Á’- sok már tegnap megírták, hátha ugyanazok a kérdések lesznek.
Többet nem gondol a másik ajtóra, sietve kilép és fut lefelé a lépcsőn.
Egy pillanatra megtorpan a könyvkötő ablaka előtt.
Az öreg ráncos keze valahonnan messziről nyújt egy könyvet.
Á, bolondság, az öreg mindig is egy kicsit ütődött volt.
Mit akar azzal a könyvel, biztos bolondság.
Fontos dolgom van, dolgozatot kell írnom, oda kell érnem időben.
Kemence a falon.
Távoli kenyérillatot érez, menydörgés, villám! Fut tovább.
Nagyon közelről, de honnan?
Valaki, valahol mondani akar valamit.
Kifulladva érkezik az iskola elé.
Pihenek egy kicsit.
- Hol vannak a tulipánok, a tulipánjaim?!
Felásott föld néz rá vissza, mint friss sír mely eltemette a tegnapot.
- Az én fám?!
Ellenállhatatlan erővel rázza meg mellét a sírás.
Megfordul és rohan vissza.
Autók dudálnak, felnőttek riadt arca tekint rá, de ő nem vesz észre semmit.
A verejték összefolyik a könnyeivel.
Rohan a jól ismert utakon visszafelé, aztán fel a lépcsőn, be a szobájába.
Feltépi az ablakot.
Az ősi fa ott áll csupaszon, az ezerszínű lombkorona lehullott.
Csupasz ágait az ég felé emelte, mint kérő kéz mely némán vár és már nem akar semmit,
csak hallgatni és várni, és kitárni újait mindent odaadva, mindent elengedve.
A képek, melyek mindig is az igazságot hirdették, lehullottak,
és feltámadt mögöttük az eredeti , egyetlen valóság.
A felismerés pillanatában meghallja a hangot.
A hang maga a felismerés.
A valaki megszólalt, most már nem képekben, hanem bent a szívében.
Én vagyok, aki szólított, én vagyok akit kerestél, én vagyok aki keresett,
a kezdet és a vég, minden mindenben.
Gyere! Hazamegyünk!
és ellenállhatatlan erővel hív valami ismeretlen boldogság felé.
Haza akarok menni – formálódtak meg benne hangtalanul a szavak.
Pedig fogalma sem volt, hogy miféle otthon után vágyakozik.
Hiszen itt ül a saját ágyában a jól ismert falak között.
Ebben a pillanatban azonban biztosan tudta, hogy az egészen más világból
hozzá érkező üzenetek valódiak és nem fantáziált.
Önnön legbensőbb lényének birodalma valóságosabbnak tűnt most számára,
mint bármi, amit akár a két kezével is megragadhatott.
Régóta botorkált már halványan kirajzolódó emlékképek között,
furcsa honvágyának eredetét keresve,
de mintha elfelejtett volna valami fontosat.
Kisgyermekkorában gyakran nem tudta, melyik világ az igazi.
Szüleinek lágy hangja átkísérte őt oda, amiről a mesék szólnak.
Volt ott sűrű erdő, aztán lágy patakok, várak,
apró szakállas emberek nagy bőrkötésű könyvekkel.
Találkozott vastagtörzsű fákkal, melyek megszólították őt, mert emberarcuk volt.
Megmutatták az utat, de ők már nem tudtak továbbmenni,
mert óriási gyökereik a földhöz kötötték őket.
A nagy réteken, ahol ezerszirmú virágok nőttek, minden virágban egy tündér lakott.
Harmatot ittak hajnalban, és ruhájukat a nap szőtte fényből.
Ott minden igaz volt, amit gondolt.
Gondolt valamit és az megjelent.
Persze voltak félelmetes dolgok is, iszapszívű sokszemű lények,
melyek a karmaikat nyújtogatták feléje,
vagy kígyók melyek pillanatok alatt óriásira nőttek el akarván nyelni őt.
Ilyenkor kétségbeesetten kezdett menekülni,
és egy pillanat múlva már édesanyja karjaiban találta magát,
abban a világban, ahol a dolgok olyan lassan változnak,
ahol a könny mindig csípi a szemet, és a kéz fáj, ha nekiütközik annak a rácsos valaminek.
Jó a megnyugvás a lágy kezek között,
a szipogás elhalkul és az altatódal ismét átlibbent a fátylon túl abba a másik világba.
A sok kaland emlékei ébrenlétei idején is elkísérték,
de valahogy sohasem emlékezett már arra, hogy miért indult el.
Valamit keresett. Valami hívta.
Az öröm és szorongás képei mögött, minden kaland mögött átszűrődött valami egészen más,
de hiába kapta fel a fejét visszafojtott lélegzettel figyelve a jelre, a lényeg elillant.
Mindig szeretett volna egy iránytűt, mely bárhonnan hazavezeti.
Haza? Vajon hol van az ő igazi otthona.
A lakás falain túl, az álmok világán túl, mégis egészen közel.
Valaki, valahol mondani akar valamit…
Jóval később, mikor már óvódba kisérték,
különbséget tudott már tenni alvás és ébrenlét között.
Ekkor már beszélt és kérdezett.
Elbeszélte, hogy kikkel találkozott ott, és azokkal milyen jó volt játszani,
távoli birodalomról beszélt, melynek kapujában oroszlánok őrködnek,
akiket nem lehet megtéveszteni,
és csak azokat engedik be, akik nem félnek tőlük, hanem szeretik őket.
Akkor viszont kitárul a kapu és egy fényhíd ereszkedik le,
melyen fehér lóra ülve, a csillagok között lehet kalandozni.
A felnőttek komoly arccal hallgatták a történeteket,
de valahogy hiányzott az őszinte érdeklődés.
Egyáltalán rá kellett jönnie, hogy a felnőttek semmit sem tudnak az igazán fontos dolgokról.
A kérdésekre pedig nem képesek válaszolni.
Csak akkor könnyebbülnek meg, amikor időjárásról, meg könyvespolcokról kérdezik őket.
Ekkor nagyon komoly arckifejezéssel kezdenek beszélni,
és utána elégedetten dőlnek hátra, unalmas újságjukkal a kezükben.
Aztán iskolába kezdett járni.
Megtanították arra, hogy nem elég annyit mondani, hogy sok vagy kevés,
hanem mindennek pontos darabszáma van.
Mindent elneveztek valaminek, mindent lerajzoltak, mindent kis fiókokba tettek,
és a tanár a dolgozatíráskor könyörtelenül rákérdezett az összes kis fiók nevére,
és számszerűen tudni akarta mi van benne, és ugyebár miért, és miért nem a másikban.
Ha véletlenül valaki összetévesztette a fiókokat, akkor rossz jegyet vitt haza az illető, és másnap nem volt lent a játszótéren, mert a papája tanította a kis fiókok nevére.
Nem csoda, hogy nemsokára alvás alatt nem a régi fehér lova várta,
a csillagok közötti kalandozásra,
hanem ott is a kis fiókokat kellett rendezgetnie.
És mindig rossz helyre tett valamit,
a szigorú arcú tanár pedig, aki egy kicsit azért más volt,
mert kitépett kis fát tartott a kezében,
mindannyiszor a kezére csapott, amikor ő hibázott.
Aztán még jobban összezavarodott minden.
Lassan kezdte elhinni a szüleinek,
hogy a valóság az, amit ő lát most,
amit megfog, amit hall, és minden más csupán fantázia, amit ki kell nőnie.
Belefáradt az ellenkezésbe,
és az egyhangúan lepergő naptárlapokkal együtt
sok minden a feledés szemetesládájába esett.
Ez az ébredés azonban más volt, mint a többi.
Születésnapja van.
Álmában állt valahol fent valamilyen hegyen,
és mintha a folytonosan ismétlődő napjait felgyorsítva látta volna.
Felkelés, mosdás, reggeli, út az iskolába, először egyenesen,
majd balra, jobbra, egyenesen,
iskola, padok, feleltetés, szünet, ebéd, hazafelé, tanulás, játék, vacsora, alvás, ébredés.
Valahol, valaki mondani akar valamit.
Ő elszörnyűködve nézi napjai unos - untalan ismétlődését,
elretten a vég nélküliségtől, melyre nincs megoldás.
A megoldás vágya halkan fel-felbukkan, de nincs válasz.
Sírva fakad a hegyen és vágyának sugarai, egyetlen pontban egyesülnek.
Óriási erőhullám szakad fel szívéből, és a fénysugarak átszakítják a szürke börtön falait.
Aranysárga fény áraszt el mindent,
majd egy ajtót lát, melyen érzi, be kell lépnie.
Minden félelem nélkül indul el az ajtó felé,
melyen - most már látja- nincs kilincs.
Megáll az ajtó előtt.
Valaki, valahol mondani akar valamit.
Mozdulatlanná merevül minden.
Kozmoszok, csillagok távoli útja függ a következő pillanattól.
- Tárulj fel előttem ajtó, mert új utakon akarok járni!
Ez az ébredés más, mint a többi.
Még sohasem tapasztalt rezgést érez a szívében, de félelemnek a nyoma sincs benne.
Valahogy ez is olyan természetes. Hát igaz minden.
Az ősrégi falióra, mely gyermekkorában valamikor megállt, most újra elindult.
Pillantása az ablakra tévedt.
Házuk mellett ott magasodott az ősrégi fa, lent a hatalmas udvaron.
Gyermekkorától fogva, különösen vonzódott a fához.
Ő óvta a házat a nagy viharoktól, hűsítő árnyat adott a rekkenő forróságban,
és gyümölcseit adakozóan ontotta mindenkinek.
Gyakran nézegette máskor is a fát, de most valahogy minden más volt.
A levelek sohasem látott színpompában verték vissza a nap sugarait.
Az óriás lombkorona ezer színben ragyogott.
Mintha minden kis részlet azért jött volna létre,
hogy gyönyörködjön benne az ember szeme.
Új és új, szebbnél szebb varázslatok tartották fogva a tekintetét.
Szinte erőszakkal kellett szemlélődését megszakítania.
Fejét oldalra fordította, s egy pillanatra sem lepődött meg,
hogy a megszokott ajtó mellett egy másikat is lát a szobája falán.
Tétovázás nélkül lép ki az új ajtón.
A ház, ahol laknak, a városka régi negyedében áll, közvetlenül a belváros mellett.
Pont ott, ahol a házakat nem újították fel,
mert az új üzletek kicsit odébb a sétáló utcában vannak.
A házuk alján van egy régi műhely, ahol egy öreg könyvkötő dolgozik.
Gyakran hallotta szüleitől, ahogy gúnyosan beszéltek az öreg mesterről,
mondván, nem életre való:
nemhogy törekedne és forgalmasabb utcában nyitna üzletet,
még azt is megválogatja, hogy milyen könyveket kössön be.
Pedig nem dolgozik senki olyan szépen mint ő.
Messzi városokból is felkeresik az öreget,
ha igazán szépen fel akarnak újítani egy-egy könyvet.
Az is előfordul, hogy fizetésül annyit kér,
hadd maradjon nála a könyv egy kis időre, amíg elolvassa.
Ez az ébredés más volt, mint a többi.
A poros műhelyablakon fény szűrődött ki.
Még sohasem történt meg vele, hogy megállt volna az ablak előtt.
Most kicsit tétovázott, és belépett a nyikorgó ajtón.
Az öreg körül szanaszét könyvek hevertek.
Némelyek satuba fogva az új ruhájukat erősítették magukra,
Mások, még szégyenkezve takargatták rongyos lapjaikat.
Gyere, tudom, ma van a születésnapod, át kell adnom neked valamit.
Már régóta vártalak, de tudtam, hogy jönni fogsz
– szólt az öreg és egy ősrégi könyvet adott a gyerek kezébe.
A pillanat felíródott valahova, ami csak a bölcsek számára olvasható.
A pillanat neve : Örök
és az örökkévalóságból jött, és mindannyiszor visszatér,
amikor egy öreg ráncos kéz a könyvet átadja a fiatal fiúnak.
A három ilyenkor egy, és a lánc záródik.
Az út az iskolába az ódon házak között vezet.
Megáll egy helyen, ahol a vakolat darabja leszakadt és a falon egy kemencét formáz.
Ami által a kép megjelent, az eredeti formázó, a vakolat,
a járdán hever egy kupacban és a hiánya által létrejött az alkotás.
Nézi a kemencét és friss kenyérillatot érez az orrában.
A nagy rétre gondol, tágas búzamezőkre,
a földre melyen élőlények tucatjai élik az életüket,
fülledt nyári éjszakákra,
melyben a pattanásig feszült világra a menydörgés és vihar hoz megváltást.
Mintha egyszerre két világban lenne.
A képzeletében kibontakozó képek legalább olyan valóságosnak tűnnek,
mint a koszos, levert vakolatú utca.
Mintha egy szőnyeg két oldalát egyszerre látná,
az egyik oldalt gyönyörű mintákkal gazdagon,
a másikat pedig mindennek a fonákjaként, szürkén, megannyi szállal átszőve.
Melyik az igazi?
– visszahangzik benne újra a kérdés, mely oly régóta kíséri,
mióta csak az eszét tudja.
Egyre határozottabban emlékszik azonban arra,
hogy valaha mindkét világot kívülről nézte.
Amikor a csend, életet lehel a képekbe,
minden kis mozzanat egy egészen más világról mesél
és az útról, mely odavezet.
Hol volt hol nem volt.
Valami eltűnt, aminek öröknek kellene lennie.
Kell lennie valaminek a szőnyeg mindkét oldalán túl,
hetedhét országon is túl.
Amiről gyerekkorában a felnőttek azt mesélték,
hogy ott csak a kurta farkú malac túr,
ott most valami hatalmas űr tátong.
Hihetetlenül hiányzik valami.
Motoszkál benne egy emlék,
melyből égető vágy és sürgetés árad, mióta csak úton van egy ismeretlen cél felé.
Valaki, valahol mondani akar valamit.
A nagy kereszteződésnél elromlott a lámpa és egy rendőr irányítja a forgalmat.
Busz fékez mellette és pillantása egy kislányéval találkozik.
A szelíd szomorú arc égszínkék gyémántjaiból a tudás fénye sugárzik.
A magányosság, a meg-nemértettség, az egyedüllét,
a hontalan vágyakozás keveredik a bölcsességgel.
A két gyerek tekintete egymásra talál a reggeli őrületben.
Feloldódnak egymásban s a belső öröm felujjong a szívükben.
Nem vagyok egyedül!
Az iskola előtt tulipánok nőnek.
Szirmaik a reggeli hűvösben összezárva, fejük lehajolva.
A délelőtt óráit átlengi a megértés szelídsége.
Délután, mikor kilép az iskola kapuján,
a tulipánok a fejüket felemelték az ég felé és szirmukat kitárták a fénynek.
Olyan volt ez mint egy dicshimnusz,
melyet a nap tiszteletére mutattak be némán és áhítattal.
Eljött a következő nap reggele, amikor minden gyerek és felnőtt
az iskolába és a munkahelyére készülődik.
Elégetett pirítós szagára ébredt fel.
A megszokott ajtó sürgetően nézett rá!
Mellette tegnap minthogyha lett volna egy másik ajtó is,
fut át az agyán miközben öltözködött.
Ma dolgozatot fogunk írni az első órában, kicsit előbb oda akarok érni.
Az ’Á’- sok már tegnap megírták, hátha ugyanazok a kérdések lesznek.
Többet nem gondol a másik ajtóra, sietve kilép és fut lefelé a lépcsőn.
Egy pillanatra megtorpan a könyvkötő ablaka előtt.
Az öreg ráncos keze valahonnan messziről nyújt egy könyvet.
Á, bolondság, az öreg mindig is egy kicsit ütődött volt.
Mit akar azzal a könyvel, biztos bolondság.
Fontos dolgom van, dolgozatot kell írnom, oda kell érnem időben.
Kemence a falon.
Távoli kenyérillatot érez, menydörgés, villám! Fut tovább.
Nagyon közelről, de honnan?
Valaki, valahol mondani akar valamit.
Kifulladva érkezik az iskola elé.
Pihenek egy kicsit.
- Hol vannak a tulipánok, a tulipánjaim?!
Felásott föld néz rá vissza, mint friss sír mely eltemette a tegnapot.
- Az én fám?!
Ellenállhatatlan erővel rázza meg mellét a sírás.
Megfordul és rohan vissza.
Autók dudálnak, felnőttek riadt arca tekint rá, de ő nem vesz észre semmit.
A verejték összefolyik a könnyeivel.
Rohan a jól ismert utakon visszafelé, aztán fel a lépcsőn, be a szobájába.
Feltépi az ablakot.
Az ősi fa ott áll csupaszon, az ezerszínű lombkorona lehullott.
Csupasz ágait az ég felé emelte, mint kérő kéz mely némán vár és már nem akar semmit,
csak hallgatni és várni, és kitárni újait mindent odaadva, mindent elengedve.
A képek, melyek mindig is az igazságot hirdették, lehullottak,
és feltámadt mögöttük az eredeti , egyetlen valóság.
A felismerés pillanatában meghallja a hangot.
A hang maga a felismerés.
A valaki megszólalt, most már nem képekben, hanem bent a szívében.
Én vagyok, aki szólított, én vagyok akit kerestél, én vagyok aki keresett,
a kezdet és a vég, minden mindenben.
Gyere! Hazamegyünk!
Címkék:
mese.mese.mindenkinek,
szép
vasárnap, szeptember 05, 2010
szombat, augusztus 07, 2010
Ez tetszik :))
Kutyagondozás Hölgynek bentlakással
Kutyagondozás egyedülálló megbízható Hölgynek szép környezetben Balaton mellett.
Bentlakással
Részleteket e-mailben
Kutyagondozás egyedülálló megbízható Hölgynek szép környezetben Balaton mellett.
Bentlakással
Részleteket e-mailben
szerda, augusztus 04, 2010
Targi
Tegnap sikerült elsőre levizsgázni könnyű-gép kezelőnek.vagy , hogy kell mondanom vagy mi
négyest kaptam de az se rossz "jól megfelelt"-ez lett beírva.
Munka az nincs de talán majd jövőre ha a Viktor elhozza nekünk a Kánaánt. Megígérte a teljes foglalkoztatottságot !!! én emlékszem !
négyest kaptam de az se rossz "jól megfelelt"-ez lett beírva.
Munka az nincs de talán majd jövőre ha a Viktor elhozza nekünk a Kánaánt. Megígérte a teljes foglalkoztatottságot !!! én emlékszem !
Címkék:
könnyűgép-kezelő,
munka,
targi
hétfő, július 19, 2010
Oroszlán
Mivel a Nap az Oroszlán jegy uralkodója, hát természetes, hogy egész lényében van valami fenséges, már gyermekkorában is. Nagyvonalú és jó szívű, imádja az életet és az embereket. Vezető személyiség, ami abból fakad, hogy tudat alatt is érzi: Oroszlánként ura a világnak. Nem szereti a hétköznapi, alantas dolgokat, s bár sosem tartozott a szorgalmas tanulók közé, élete során mégis elég magas pozíciót sikerül megszereznie. Szeret nagylábon élni., Szereti a fényűző életmódot, mindenben a maximumra törekszik akár lakberendezésről, akár karrierről, akár a gyermekei neveléséről van szó. Vonzza más emberek érdeklődését. Alighanem már gyermekkorában tudta, hogyan tartsa magát távol a tömegektől. Gyakran megesik, hogy többnek érzi magát, mint ami valójában. Ezt elsősorban azok hitetik el önnel, akik gátlástalanul hízelegnek, s így akarnak a kegyeibe férkőzni. Hiányzik természetéből az alázat, s bizony gyakran illúziókban ringatja magát. Alkatánál fogva jó természetű, s ha sikerül elkerülnie, hogy arrogáns legyen, akkor különösen szeretetre méltó tud lenni. Az otthona elegáns, ahol szívesen látja vendégül magas beosztású barátait. A családja mindig hasznát veszi jó szervező készségének, nagyvonalúságának, szerető gondoskodásának. Kedveli a sportot, a játékokat, magáért a játszásért, az erőpróbáért. Úgy véli: a győzelem fontos ugyan, de a megmérettetés a győzelemnél is fontosabb. Az Oroszlán a szerelem jegye, így érthető, hogy a szerelem fontos szerepet tölt be az életében. Szeret hódítani, és boldog, ha meg akarják hódítani. Általában ideális szerető. Tüzes, szenvedélyes, ellenállhatatlan. Saját jegyében a Nap jó hatása fokozottan érvényesül. Alaptulajdonságai: a agyvonalúság, az őszinteség, a becsület, jóindulat, kreatívitás. Meg akar felelni a külvilágnak, de elsősorban feltétlen tekintélyt vív ki magának. Büszke és méltóságteljes, nehezen viseli a kritikát. Célja az önmegvalósítás, a saját akarat hangsúlyozása. Tele van optimizmussal és bizalommal. Partnerével szemben gyengéd, de erős akarata és vezető hajlama miatt észre sem veszi, mikor válik zsarnokká. Feszült aspektusok esetén gőgös, hiú és erőszakos lehet, és túlzottan törekszik az önérvényesítésre. Hajlamos a pózolásra, és mindennél fontosabbnak tartja, hogy a világ előtt csilloghasson. Feladata, hogy a mások feletti hatalmaskodás helyett képes legyen önmagán uralkodni.
kedd, július 13, 2010
EZT FIGYUSZD
EZT FIGYUSZD
A következő számtantrükk elvégzése után garantáltan tátva marad a szád,
mert meglepő eredménnyel zárul a dolog. Íme:
mert meglepő eredménnyel zárul a dolog. Íme:
1. kell egy kalkulátor (a normális többségnek ez a műveletsorozat fejben elvégezhetetlen)
2. pötyögtesd be a telefonszámod első 3 számjegyét (06/20, 30.... nélkül
3. szorozd meg 80-nal
4. adj hozzá 1-et
5. most szorozd meg 250-nel
6. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét
7. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét még egyszer
8. az eredményből vonjál le 250-et
9. oszd el 2-vel
Felismered az eredményt?
2. pötyögtesd be a telefonszámod első 3 számjegyét (06/20, 30.... nélkül
3. szorozd meg 80-nal
4. adj hozzá 1-et
5. most szorozd meg 250-nel
6. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét
7. add hozzá a telefonszámod utolsó 4 számjegyét még egyszer
8. az eredményből vonjál le 250-et
9. oszd el 2-vel
Hoppá
– Ahogyan hallottam, nem gép-, hanem pilótahibát gyanítanak a szakértők – mondta Szemző Ernő, a Kapos Airport Kft. ügyvezetője. – Csak véletlen egybeesés, hogy megint egy Cessna került a hírekbe, ugyanis kifejezetten jó kisgépről van szó, az Egyesült Államokban Nagymamarepülőnek becézik, olyan könnyen és egyszerűen kezelhető.
Az már korábban bebizonyosodott, hogy a 2001-es Synergon-balesetben a pilóta hibázott, hiszen radar nélkül repült bele a zivatarövezetbe, a gép szélnyírásba került, s darabokra hullott. Az óbudai balesetnél többek között a túl alacsony repülési magasságot emlegetik a szakértők.
A Cessna kifejezetten könnyen kezelhető, amolyan Nagymamarepülő - mondta Szemző Ernő
– A szabály szerint lakott terület felett úgy kell repülni, hogyha leáll a motor, a gépet ki lehessen irányítani a házak fölül – folytatta Szemző Ernő. – Ám megszabnak minimális magasságot is, ami háromszáz méter. Ettől csak munkarepülés, például szúnyogirtás esetén lehet eltérni.
Az első vizsgálatok alapján a pilóta vélhetően túl hirtelen akart fordulni a géppel, ám valószínűleg nem növelte megfelelően a sebességet, így a gép „átesett”, majd lezuhant.
– Kanyarodásnál csökken a felhajtóerő, így gyorsítani kell – állította Szemző Ernő –, főként szeles időben.
Az ügyvezető hozzátette, a hazai géppark állapota jónak mondható, így a balesetek nagyobb részéért az ember a felelős. Vagy a pilóta hibázik, vagy rosszullét miatt történik tragédia. Mint a nyolcvanas években Kaposújlakon, amikor egy vitorlázó felvontatása során a vontatott gépben rosszul lett a pilóta, nem tudta irányítani a repülőt, mely így a PZL–101-es fölé került, s előrebuktatta – mindketten lezuhantak.
– Elméleti vizsga és negyvenöt repült tanóra után kaphat valaki repülési engedélyt – magyarázta Szemző Ernő. – Ez azonban még nem jelent igazi biztonságot. Szerintem körülbelül ezer repült óra után mondhatja valaki magát rutinos pilótának, ennyi idő alatt ugyanis már kerül annyi váratlan helyzetbe, hogy magabiztosan kezelni tudja őket. Persze sokan presztízst csinálnak belőle, hogy minél nehezebb körülmények között repüljenek, pedig az időjárásra mindig figyelni kell.
Az utolsó somogyi vonatkozású tragédiához, a Plitvicei-tavaknál történt, két halálos áldozatot követelő balesethez is szélsőséges időjárási körülmények járultak hozzá: a pilóta alulról próbálta meg elkerülni a viharfelhőket, ám hegynek ütközött.
– Gépet amúgy bárki vehet – folytatta a több mint tízezer órát repült ügyvezető –, s ha csak saját célra használja, üzemeltető szervezet sem kell hozzá. Gazdasági hasznosítás esetében viszont már előírás a megfelelő műszaki és egyéb háttér. Emellett minden géptípus számára létezik gyári előírás, milyen időközönként kell átvizsgálni a repülőt. Úgy tudom, a Cessnák esetében ez 25, ötven és száz repült óránként kötelező, s ehhez jön még az éves vizsgálat.
Szemző Ernő szerint amúgy a helikopter alkalmasabb a légi fotózásra, mint egy kisrepülő, igaz drágább is. S bár az óbudai baleset kapcsán most több, korábbi tragédiát is felemlegetnek, szerencsére idehaza nem túl gyakoriak a kisgép-balesetek. Akadt olyan esztendő is a közelmúltban, amikor egyetlen halálos áldozatot sem követelt a repülés.
Címkék:
repülő.szuper aero.
hétfő, július 05, 2010
csütörtök, június 24, 2010
hétfő, június 21, 2010
szombat, május 29, 2010
Szerintetek ez jó ?
Nagyítás |
szombat, május 15, 2010
szerda, május 12, 2010
kedd, április 20, 2010
hétfő, április 19, 2010
A piros üveggolyó
A piros üveggolyó
A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöldbabos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
Tényleg? Hadd nézzem csak!
- Tessék, itt van.
Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem!
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.
Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt: „Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almáért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.”
Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén.
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a ’csere’ üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz. „Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.” Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
A történet arról szól, hogy a szavainkra nem biztos, hogy fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább.
csütörtök, április 15, 2010
Lószar
Tisztelt Pályázó!
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával cégünket.
A beérkezett pályázatokat tanácsadóink egyeztetik Megbízóink elvárásaival, és abban az esetben, ha az Ön pályázati anyaga, szakmai tapasztalata megfelel partnercégünk igényeinek, HR Tanácsadó kollégánk hamarosan felveszi Önnel a kapcsolatot.
Önéletrajza elküldésével és/vagy a honlapunkon történő regisztrációval, önéletrajza egyúttal automatikusan bekerült adatbázisunkba, így lehetőség van rá, hogy a későbbiekben más, az Ön képzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő állásajánlattal is megkeressük Önt.
Kérjük, hogy folyamatosan kövesse figyelemmel honlapunkat ( www.gwh.hu ), ahol megtalálja a legfrissebb nyitott pozícióinkat és pályázzon azon lehetőségekre, melyek felkeltették az érdeklődését, a hatékonyabb együttműködésünk érdekében.
Adatait a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően kezeljük. Kérjük, hogy amennyiben adataiban változások történnek, vagy önéletrajzát törölni szeretné adatbázisunkból, értesítse munkatársainkat a gwh@gwh.hu e-mail címen.
Álláskereséséhez sok sikert kívánunk!
Üdvözlettel:
A Get Work Hungary Személyzeti Tanácsadó Zrt. csapata
1024 Budapest, Lövőház u. 2-6.
Tel: + 36 1 345 81 08
Fax: + 36 1 345 81 99
Web: www.gwh.hu
Köszönjük, hogy megtisztelte bizalmával cégünket.
A beérkezett pályázatokat tanácsadóink egyeztetik Megbízóink elvárásaival, és abban az esetben, ha az Ön pályázati anyaga, szakmai tapasztalata megfelel partnercégünk igényeinek, HR Tanácsadó kollégánk hamarosan felveszi Önnel a kapcsolatot.
Önéletrajza elküldésével és/vagy a honlapunkon történő regisztrációval, önéletrajza egyúttal automatikusan bekerült adatbázisunkba, így lehetőség van rá, hogy a későbbiekben más, az Ön képzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő állásajánlattal is megkeressük Önt.
Kérjük, hogy folyamatosan kövesse figyelemmel honlapunkat ( www.gwh.hu ), ahol megtalálja a legfrissebb nyitott pozícióinkat és pályázzon azon lehetőségekre, melyek felkeltették az érdeklődését, a hatékonyabb együttműködésünk érdekében.
Adatait a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelően kezeljük. Kérjük, hogy amennyiben adataiban változások történnek, vagy önéletrajzát törölni szeretné adatbázisunkból, értesítse munkatársainkat a gwh@gwh.hu e-mail címen.
Álláskereséséhez sok sikert kívánunk!
Üdvözlettel:
A Get Work Hungary Személyzeti Tanácsadó Zrt. csapata
1024 Budapest, Lövőház u. 2-6.
Tel: + 36 1 345 81 08
Fax: + 36 1 345 81 99
Web: www.gwh.hu
szerda, április 14, 2010
Hi-HI...
Megcsalt a barátnőd egy uborkával?
Persze, hogy megint szex a téma, de ezért nem feltétlenül az én szegényes fantáziám a felelős. Egy örömszerző terméknek mindig könnyebb egy vicces reklámot készíteni, talán nem csoda, hogy szemben a gépolajkencével ebben a témában több izgalmas hirdetés születik. Ezúttal a Fowin gyönyörgyűrűkhöz készült egy jópofa sorozat, amelyekben a különféle otthoni, nagy szükség esetén akár szexuális célra is igénybe vehető kellékeket tüntetik fel úgy mint konkurenciát, akivel megcsalhatja a férjét/barátját/szexpartnerét a hölgyemény. Van itt uborkás inflagranti, banános légyott és cukkínis erkélyjelenet, azaz mindaz, mi szem-szájnak ingere. Fogyasszátok szeretettel!kedd, április 13, 2010
A mai nap legfontosabb kérdése
"Unom már, hogy minden társaságban csak a nőkről, és a szexről lehet beszélni.Beszéljünk a zenéről! Dugtál már zongorán?
kedd, április 06, 2010
hétfő, április 05, 2010
hétfő, március 29, 2010
csütörtök, március 25, 2010
Kaposvár.2
Valaki a sor elején nem állt rá az érzékelőre és ott álltunk a következő téren a kőrforgalomban és se ki-se be.
kedd, március 16, 2010
hétfő, március 01, 2010
csütörtök, február 11, 2010
KRESZ 40 /5.d.
Megállás útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 m-es távolságon belül [40. § (5) bekezdés d) pont];
A megállás tilalmára | 15. § (1) bekezdés a) pont 40. § (5) bekezdés a), c), d), e), f), g), h), i), j), l), m) pont | 30 000.Ft |
szerda, február 10, 2010
hétfő, február 08, 2010
szerda, január 27, 2010
csütörtök, január 21, 2010
idióták gyülekezete
A rendőrség által lezárt területre ugyan beengedték az önkéntes életmentők autóit, de a bevetés végén alighanem elkerekedett szemekkel nézték a szélvédőre kitett büntető cédulákat. Bodó szerint a parkolóőrök könnyen megállapíthatták, hogy a járművek a csapathoz tartoznak.
– Kötél speciális mentőszolgálat; a tíz centi széles betűvel kinyomtatott felirat messziről is jól látható – magyarázta a parancsnok. – Nyilván aki arra járt, láthatta, hogy ég a székház, nagy baj van. Mégis három autónkra rakták ki a Mikulás csomagot.
– Kötél speciális mentőszolgálat; a tíz centi széles betűvel kinyomtatott felirat messziről is jól látható – magyarázta a parancsnok. – Nyilván aki arra járt, láthatta, hogy ég a székház, nagy baj van. Mégis három autónkra rakták ki a Mikulás csomagot.
Címkék:
kaposvár,
szar egy ország,
szüv,
tűz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)