szombat, március 14, 2009

Régmult dalai

Nem is tudom elmondani micsoda boldog érzés töltött el minap.
Aki nem volt úttörő táborban, KISZ táborban vagy nem volt katona nem fogja érteni és nem fogja tudni miről is van tulajdon képpen szó.

Volt egyszer hol nem volt volt két jó barát akik megismerkedtek a bevonuláskor amolyan igazi világ polgárnak mondanánk most,nagy faszok voltak,de becsületesek és felelősségteljes szolgálatkész amolyan jó gyerekek.
-22.-évesen mi más lehet egy ember,akkoriban.
Történt,hogy ha már el kellett menni katonának akkor lehetőség szerint elég jól teljen.
Szó se róla tök jó helyre vonultak lehetett volna rosszabb is.
Első egykét nap nem is volt semmi baj.Aztán kiderül,hogy a közelben nincs olyan kiképzés amire ők vágynak,csak Debrecenben.
Egy minta laktanyában ahol ha hárman mennek egymás mögött és szembe jön egy örvezető akkor tisztelegni kell és verni a vigyázz-t a köcsögnek pedig csak három hónappal idősebb katona volt,minden szépre jóra megtanították őket.Menni,köszönni,sorakozni,stb
Azt már nem is mondom,hogy magázódni kellett velük holott jó két-három évvel fiatalabbak voltak és vagy száz iq-val kevesebbek.Na nem szaporítom a szót minél genyábbak voltak ők a katonák annál jobb haverok lettek.
Az idő pedig nekik dolgozott.Három hónap és kész.
DE eskü előtt egy héttel kitört az árvíz,na a fiúk segítőkészek voltak, úgy gondolták elmennek két vagy három hétre segíteni ha már baj van.
Ott aztán kaptak hideget meleget és kész lett az örök barátság mert különben ott döglöttek volna meg.Ez a dolog egyik oldala.A másik amiről szívesen beszél minden katona,hogy ennyi büdös bunkóval sehol sem találkozik az ember (ha csak nem a kereskedelemben dolgozik).rendesen szopatták a fiuk őket is.Ha valaki otthon nagyfasz volt akkor ott is az csak még jobban Így aztán ment a hülyéskedés is rendesen.Kibírták nem is volt olyan nagyon rossz.Kellett hozzá valami plusz és ez a ZENE a DAL volt.Vége lett a kiképzésnek haza kerültek a csapathoz na ott aztán már minden jó volt.Ment ezerrel a baromság,vidámság meg a harci munka persze(de azt nem lehetett nem csinálni).Volt pedig,hogy az egyik srác baromi jól énekelt polbeat szerű dolgot tanulságos okos szép dalokat,meg mindenféle jóságosan jó dolgokat.

Na most 28-év után újra hallottam ezeket a dalokat hát mit mondjak csodálatos és nincs hozzáfogható.

Újra átéreztem azokat a dolgokat amik akkor történtek. Köszönöm.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Igen azok voltak a szép idők. A fiatalság mellett férfivá váltunk és tényleg örök barátságok szövődtek.